Az MLE és az MTE már a reklámadó bevezetésekor is kifejezte aggályait az adó várható hatásaival kapcsolatban, e tekintetben álláspontunk változatlan. Továbbra is hiányoljuk a szakmai ágazati egyeztetést, és nehezményezzük a piaci szereplőkkel való párbeszéd teljes hiányát.
Az iparág nyereség rátája továbbra sem haladja meg az évi 2-3 %-ot, a reklámadó mértékének további növelése gyakorlatilag teljesen eltűnteti a szektorban esetleg még termelődő nyereséget, ami további termékek megszűnéséhez, a szektorban működő vállalkozások számának csökkenéséhez, újabb létszámleépítésekhez vezet. Ezt a folyamatot egyébként megjósoltuk az adó 2014-es bevezetésekor, és a piac egyéb működési anomáliái mellett, de a reklámadónak is köszönhetően sajnálatos módon be is igazolódott ez a feltevésünk.
A reklámadóval elért bevételek nemzetgazdasági szinten nem számottevőek, a reklámadóból tavaly 12,6 milliárd forint folyt be összesen, ez korántsem nevezhető a költségvetési egyenleget javító hozzájárulásnak. A médiapiac hazai résztvevőire viszont rendkívül negatív hatást gyakorol az adókötelezettség tervezett új mértéke, tovább csökkentve a médiaszektor munkahelyteremtő képességét, beruházási, kutatás-fejlesztési tevékenységét. A megemelt adómérték szerint kiszámolt és befizetendő adó elsősorban a tartalom előállítástól von el újabb forrásokat: az eddigi 100 millió forintos határ feletti 5,3%-os adómérték tervezett 9%-ra történő emelésének következménye, hogy 2018-ban már közel kétszer annyi reklámadót kell fizetniük az érintett médiavállalkozásoknak, mint korábban. Az adóemelés a hazai, piaci alapon működő online tartalomszolgáltatókat olyan kényszerhelyzetbe hozhatja, ami az Unión belüli székhelyváltozáshoz is vezethet, ennek a következménye nemcsak a befizetett reklámadó összegének csökkenése, hanem az iparág által befizettet összes járulékok, egyéb adónemek befizetett mértékének csökkenését is eredményezheti.
A módosítási javaslat ugyanakkor arra sem ad egyértelmű választ, hogy a megemelt adóteher meddig marad hatályban, a tervezet egy átmeneti rendelkezés-e, illetve a folyamatban lévő peres eljárásban születő döntés függvényében várható-e további módosítás.
A törvénytervezet indokolása arra sem ad magyarázatot, hogy miért van szükség az adókulcs drasztikus emelésére, de főleg miért váratlanul jelenik meg egy adó emelésének igénye a folyó üzleti évben. Ez ellentétes a kormányzati gazdaságpolitika által hirdetett kiszámíthatósággal, hiszen a költségvetés jelenlegi helyzete egyáltalán nem indokolja a néhány milliárd forintos plusz bevételt.
Az MTE és az MLE egyetért és támogatja azon kormányzati szándékot miszerint „A kormány tehát továbbra is kiáll azon az innovatív magyar kezdeményezés mellett, amellyel a reklámtevékenységet végző világcégektől is beszedhető az állami költségvetést megillető adó”. Azt azonban a mai napig nem tudja a piac, hogy az államnak sikerült-e akár egy forint adót is behajtani a globális szereplőkön az elmúlt évek során. Az azonban bizonyos, hogy a tervezet szerinti megduplázott adóteher immáron végső éket ver az egyébként is meggyengült versenyképességű hazai szolgáltatók és a Facebook és Google közé, akik az iab 2016-os adatai szerint már a hazai digitális reklámköltés oroszlánrészét birtokolják úgy, hogy Magyarországon nem fizetnek adót.
A jelenlegi tervezet mindezek mellett a Digitális Jólét Program célkitűzéseivel is szemben megy, mivel a módosítás tervezet továbbra sem tartozik a piaci egyenlőséget biztosító intézkedések közé.
Budapest, 2017. március 29.
Magyar Lapkiadók Egyesülete
Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete